Helyzetjelentés
Szerző: Anna ― (1) megjegyzés
2021. június 22., kedd

Bár azzal kezdhetném ezt a bejegyzést, hogy: "Hurrá! Lediplomáztam!", de sajnos nem ez a helyzet. Az történt, hogy konkrétan pár héttel a záróvizsga előtt - miután ÉN megkerestem az ügyintézőket - hajlandóak voltak megosztani velem a tanáraim, hogy a szakdolgozatomat egy FORMAI hiba miatt vissza kéne vonnom. Semmi komoly, egyébként, ahhoz képest. Csak a konzulensem mulasztása. Annyi lett volna, hogy szól, hogy hallod, minden forrásodból idézni kell, ha nem teszed, automatikusan plágium és visszadobják.

Ciki? Igen, nagyon. Gondolom tudnom kellett volna. Őszintén szólva a szakdolgozat írás módszertana alatt nem emlékszem arra, hogy ezt az információt megkaptuk volna, de ki tudja. 1-2 félévvel ezelőtt volt.  A konzulensemet sem akarom hibáztatni, mert sok szakdolgozója volt, bár nyilván valahol nem esik jól, mert ha időben értesülök erről a szarvashibáról, akkor semmiből sem tart kijavítani és nem kellett volna halasztanom egy félévet. 

Nem csak én jártam így, de ez nem nyújt vigaszt, hiszen annyira vártam már, hogy a kezemben tarthassam a diplomámat, hogy végre elkezdhessek megteremteni egy biztos, stabil hátteret saját magamnak, hogy lassan eljöhessen az az idő, hogy házasság, esetleg a baba-téma, elvégre már 24 éves vagyok. Agyalok ezeken is.

Mindenesetre abszolváltam, minden kurzusomat sikeresen elvégeztem - az átlagom is jó lett -, szóval tényleg már csak annyi maradt, hogy leadjam majd a szakdolgozatomat és záróvizsgázzak.

Ami jó, hogy néhány hét és költözünk, és éppen munkát keresek. Ma is volt állásinterjúm, holnap is lesz, jó lenne, ha valami összejönne. Az elmúlt néhány hónap nem volt könnyű, sőt.. elég nagy kihívások elé helyezett az élet. Hát, ez a sors otromba fintora. Mindenesetre túlteszem magam ezen is, megszerzem én ezt a diplomát. Nem menekül.

Címkék: , , ,


Ingyenes kinézet #2
Szerző: Anna ― (0) megjegyzés
2021. május 15., szombat

Sziasztok!

Ma egy kinézettel készültem el, vagyis annak az átdolgozásával, javításával. Elég minimalista, de remélem elnyeri a tetszéseteket. ♡

Amennyiben nem értesz a HTML kódoláshoz, nem ajánlom a sablon átírását - viszont természetesen ajánlom azt, hogy csináljatok egy próba oldalt, ahol kedvetekre variálhatjátok az egészet. Annyit kérek, hogy krediteljetek, és a forrásokat ne töröljétek! 

(Kattints a képre a nagyobb felbontáshoz!)
A sablon kódjáért pedig kattintsatok ide!

Címkék: ,


Hello, May
Szerző: Anna ― (2) megjegyzés
2021. május 5., szerda

Régóta nem jelentkeztem, nem akartam ilyen sokáig halasztani az új bejegyzést, de sok dolgom volt, és még mindig nincs olyan sok szabadidőm a blogra, sajnos. 

Sikerült befejeznem és leadnom a szakdolgozatomat. Izgulok persze, hogy milyen elbírálásban fog részesülni az opponenstől, de valahogy már beletörődtem hogy lesz ami lesz; megtettem mindent, amit tudtam, a konzulensem áldását adta rá, innentől kezdve már koncentrálhatok arra, hogy a kurzusaimat sikeresen elvégezzem, na meg persze a záróvizsga tételekkel is el kell kezdenem foglalkozni. Éés ha mindez még nem lenne elég, a portfóliómat is meg kell írnom és beküldenem szorgalmi időszak végéig.

Bár nyilván valahol várom is, hogy elvégezzem és megkapjam a diplomámat, valahol ijesztő is, hogy vége. Tova szállt ez a 3 év, és be kell hogy valljam, hiányozni fog; az egyetem hangulata, a tanárok, az egész. Irodalmi-kulturális sávon vagyok a fordítói specializáción belül, és tényleg soha nem nyúltam még mellé a tanárokkal, eszméletlenül hatalmas tudásuk van, és tündériek is - nagyon kevés van akire azt mondom, hogy hozzá nem mennék vissza, konkrétan egy ilyen jut csak eszembe, de ő amúgy is nyelvészetet tanít amiért én amúgy sem vagyok oda. :) Összességében nagyon sok mindent adott nekem az egyetem és a tanulmányaim, és azért picit tényleg fáj hátrahagyni. ♡

Igyekszem azért többet jelentkezni majd, nagyon jól esik hogy olvastok és reagáltok és gondoltok rám! Vigyázzatok ti is magatokra, és hajrá mindenkinek az iskolával, a munkával, az aktuális projektekkel. ♡

Címkék: ,


Ingyenes kinézet
Szerző: Anna ― (2) megjegyzés
2021. március 28., vasárnap

Kedves mindenki! 

Egy ideje vacilláltam már, hogy megosszam-e veletek az eddig elkészült munkáimat. Minek utána első generációs, hagyományos témák, ezért nem gondoltam, hogy ,,elég jók", tekintve, hogy a legtöbb blogger a platformon a második generációs kinézeteket preferálja. Bevallom, azokat egyszerűbb szerkeszteni, de én a kódolásért nem vagyok oda, számomra ez kézenfekvőbb. Viszont mindig nagyon pozitív visszajelzéseket kapok Tőletek, és egyszer kaptam egy ilyen kérdést is, amit nagyon köszönök!  ♡ Igazából ez most le is foglal, és jó érzés alkotni, noha ez a kinézet pont egy régebbi, ami még az előző blogomon díszelgett.

Amennyiben nem értesz a HTML kódoláshoz, nem ajánlom a sablon átírását - viszont természetesen ajánlom azt, hogy csináljatok egy próba oldalt, ahol kedvetekre variálhatjátok az egészet. Annyit kérek, hogy krediteljetek, és a forrásokat ne töröljétek! 

(Kattints a képre a nagyobb felbontáshoz!)
A sablon kódjáért pedig kattintsatok ide!
Megeshet, hogy ameddig nem szeretnék írni, vagy éppenséggel, nincs konkrétan időm hosszabb bejegyzésekre, akkor ezektől függetlenül egy-egy kinézettel majd jelentkezem. Legalább addig sem üres a blog.

Címkék: ,


Everything is changing..
Szerző: Anna ― (3) megjegyzés
2021. március 27., szombat

Szerettem volna már jönni egy bejegyzéssel, de tényleg - aztán február végén, március eleje körül pozitívat teszteltem a koronavírusra. Gondoltam, csak múljon el, legyen minden rendben, és leírom mi volt. Valószínűleg a brit mutáns verziót kaptam el, Anyával együtt. Ő sokkal könnyeben átvészelte mint én, nekem fájtak az ízületeim, hőemelkedésem is volt, rázott a hideg, köhögtem, kapart a torkom, fájtak a szemgolyóim, fáradékony voltam, taknyos. Utolsó napokban még jött egy olyan tünet is, hogy fájt konkrétan ha nagyobb levegőt vettem; ez elmúlt utána. De rohadt szar volt, és megviselt, annak ellenére, hogy még tényleg ez enyhébb volt. Nem volt energiám és nem voltak kellemesek ezek a tünetek. És persze fostam rendesen is, hiszen asztmás vagyok. De hála az égnek nem lett tüdőgyulladásom, bent voltam, megvizsgáltak, meghallgatta orvos a tüdőmet, voltam CT-n is, mindent rendben találtak. 

Konkrétan ahogy mi nagyjából jól lettünk, úgy kapta el a családom másik része; a kereszt-szüleim, az unokatestvérem és az ő családja. Majd a nagymamám. Bár azt hozzá kell tegyem, nem tőlünk kapták el, hanem keresztapukám kapta el, valószínűleg a munkahelyén. Míg a család nagy része hozzánk hasonló tünetekkel átvészelte, a keresztapukám és nagymamám nem. Először a keresztapámra kellett hívni a mentőt, majd rá pár napra Mamát bevitte Apa a kórházba. A keresztapukám nagyon rosszat szaturált, Mama annyira nem, de neki sem volt jó, és a korát tekintve Anya jobbnak látta, ha előbb beviteti. Keresztapukám eleinte mondhatni jobban volt; kapott jó sok liternyi oxigént, de jobban volt. Még beszéltünk Messengeren is. Küldte a képeket, posztolt, hogy boldog névnapot ennek meg annak. Aztán egyszer csak, puff. Intenzív. ,,A biztonság kedvéért", mondta az orvos. ,,Nem kell lélegeztetőre tenni, de a biztonság kedvéért." Még nem is esett kétségbe senki,keresztanyukámon kívül, akit nyilván már ez is megviselt. De aztán egyszer csak, tényleg rá egy napra, lélegeztetőre került. A következő nap kiderült, hogy a gyógyszerek nem is hatnak, és a koronavírus ráment a többi szervére is. Nem tudták átlélegeztetni, leállt a veséje, elszállt a vércukra. Minden. Anya még bizakodott, hogy vannak csodák, de már láttam rajta, hogy baj van. Majd jött az újabb információ, hogy valószínűleg nem tudják visszahozni, és nem éri meg a holnapot sem. Rá pár órára, az én, még a hatvanas éveit sem taposó keresztapukám végleg megpihent, és elhunyt.

Sokk. Tényleg, mindez pár nap alatt. És úgy, hogy még a Nagymamám is a kórházban volt. Most sem tudom teljesen elhinni. Eléggé kisírtam magam egyik nap, azóta pedig elraktároztam az érzéseimet, és nem tudom mit kezdjek velük. Mert szürreális. Hihetetlen. Most lett nem is olyan régen egy jobb munkahelye, ahol nem kellett annyit robotolnia. Most kellett volna hogy az az időszak jöjjön, amikor már sokat van a családdal, és nem kell semmi miatt sem aggódnia, csak élveznie az életét, a középkorát. De neki már nem adatik meg, és ez rohadtul igazságtalan. Nem tudom elhinni, hogy Ő már nincs itt.

Hívnom kellett volna, de szegénynek nehéz volt beszélnie, mert hamar kifulladt. De örült volna neki. És több lehetőségem már nem lesz soha erre. 

Nagyon, de nagyon fog hiányozni. Az egész családnak. A keresztanyukámnak, aki több mint harminc (!) éve volt vele, a gyerekeinek, az unokáinak, és a család többi részének is. Mindig Tőle voltak hangosak a családi gyülekezetek; könnyed, humoros, keményen dolgozó ember volt, és mind szerettük. 

Egy nagyon kedves emlékkel szeretnék itt megemlékezni róla. Nem tudom már, hogy hányadik születésnapom volt, nem is lényeges - általános iskolában felsős lehettem, vagy gimiben gólya. Hátrajöttek, felköszöntöttek. A kókuszkocka volt mindig is a kedvencem, amit a kereszt-szüleim sütöttek, mert egyszerűen isteni íze volt mindig is. Nem csináltak, én pedig picit csalódott voltam, ofc, mert hát na. Anya meg is jegyezte viccből nekik, ők pedig jajj, elfelejtették, na majd legközelebb! Elköszöntek, majd hazamentek.

És egy körülbelül egy óra múlva visszajöttek, sok kókuszkockával egy tálon, a süti tetejére pedig gyertyákat raktak. Nem is a süti volt már a lényeg, hanem hogy ezt megtették értem, és én pedig tudtam, hogy az én kereszt-szüleim nem csak hogy fantasztikus duó voltak, de nagyon is szerettek/szeretnek. ❤

Vigyázzatok nagyon egymásra, és ha közel álltok a családtagjaitokhoz, ne felejtsétek el megosztani velük, hogy mennyire szeretitek őket. Sokat fog jelenteni nektek, és nekik is! 


➳ A múlt