2021. február 23., kedd

Thousand Miles

1 megjegyzés

Jó ideje nem jelentkeztem - ez a vizsgák miatt volt, nem meglepő módon. Habár sikeresen levizsgáztam mindenből, ami kellett, a tárgyfelvétel borzasztó volt. Bekapcsolva hagytam direkt a gépem, Neptun PowerUp-ot beizzítottam, erre a kedves gépem alvó üzemmódba tette magát, és az utolsó félévemben szenvedhettem először, mert konkrétan olyan tárgyakat nem tudtam felvenni, ami mind kéne most, ha még ebben az évben akarok lediplomázni. Már elkezdődtek az óráim is, mire sikerült mindent felvenni, konkrétan csütörtökön, egy nappal a tárgyfelvételi időszak vége előtt. Persze a lényeg, hogy most így minden megvan, de ettől függetlenül nagyon ideges voltam, hogy pont a hatodik félévem kezdetekor van ekkora macera. A Neptun egyre szarabb. 

Ja és ofkorsz mindez a születésnapom után volt. Utó-szülinapi ajándék a Neptuntól. 24 éves lettem, amúgy. Ijajj.

Egyébként a szakdolgozatomon dolgozom, amelyben a transgenerational trauma (nem tudom magyarul pontosan mi ez, transzgenerációs trauma? ennyire könnyű lenne?) témáról írok, illetve mutatom be egy irodalmi művön keresztül - mindig is foglalkoztatott egyébként ez a kérdéskör, a saját családom miatt is. Habár nálunk nincsenek ,,annyira" súlyos dolgok, azt amit például a dédnagyszüleim elrontottak, a harmadik generáció is megérezte. 

Szóval egy az, hogy szakdolgozat, másrészt pedig, ugyebár a költözés. Elhúzódott, hiszen decemberben apa beteg lett, anya eltörte a lábát, én vizsgáztam, párom dolgozott, de egyedül meg nem is nagyon tudtunk volna sok mindent csinálni, mert még a szakisabb dolgokon kellett akkor dolgozni. Azóta már hála az égnek haladtunk, éppen festjük a lakást, lassacskán összeáll az egész, egy kb. márciusi beköltözés már elég valószínű. Nagyon de nagyon várom már, persze valahol bennem van a görcs és a félelem is, de legalább az megnyugtat, hogy a távoktatás még egy ideig ott is lefoglal majd.

Több mindennel szerettem volna jelentkezni, de egyelőre erre van energiám. Talán később végre lesz időm/kedvem írni arról hosszabban, amit már említettem. Viszont mint láthatjátok, felkerült a legújabb kinézet, ami a második. Ahhoz képest, hogy decemberben nyitottam, magamhoz képest ez rekord. :D De imádtam az előző design-t, csak már tényleg megakartam tanulni hogyan készítsek valami elfogadhatót, amivel nem kell mindig szarozni, szóval ez már nem a hagyományos, hanem az új fajta, amit egyszerűbb átszerkesztenem, és vannak rendesen modulok is. Remélem nektek is elnyerte a tetszéseteket! ♡

2021. január 17., vasárnap

Chained To The Rhythm

2 megjegyzés
Elkezdődött a vizsgaidősuck - már egyébként december 21-én. Szerencsére sikeresen kezdtem, viszont az egyikből kellett egy UV. Oka rettentő egyszerű, még mindig roppant buta vagyok a nyelvészethez, egyszerűen nem érdekel és nem is vagyok rá igazán fogékony, nem véletlenül mentem irodalmi sávra inkább. De ha nem is irodalom, akkor inkább történelem, bármi, csak ne nyelvészet legyen. Mindegy is, másodszorra sikerült, és lő boldogság. Sőőt! Az Egyházismeretem ötös lett, ami egyszerűen hihetetlen, de persze nagyban hozzájárult a sikeremhez hogy online könnyebb ez a vizsga mint amúgy.

Egyébként nincs túl sok mesélni valóm, nem történik semmi tyű de izgalmas a vizsgáimon kívül. Nehezen viselem már, szívesebben foglalkoznék a szakdolgozatommal, de hát; it is what it is. Megfogalmazódott azért nem egy gondolat a fejemben amit szívesen kiírnék, de őszintén szólva azt sem tudom, ,,illene-e" ide, mert elég triggerekben dús, és ezalatt a következő témákra gondolok: étkezési zavarok, testképzavar, béka segge alatti önbizalom, örökös megfelelési vágy és kényszer. Főleg manapság mondjuk érdemes ezeket a problémákat nem a szőnyeg alá söpörni, de annyira személyes és mindig picit félek, hogy valaki rálel a blogomra, így még elmélkedem azon, hogyan lehetne ilyesmit ízlésesen tálalni.

2020. december 22., kedd

Blogmas!

Nincsenek megjegyzések

Hihetetlen milyen gyorsan véget ért ez az év; olyan sok minden történt idén, hogy szívből kívánok mindenkinek kellemes karácsonyi ünnepeket, és remélem hogy 2021 legalább nagyrészt jó dolgokat fog tartogatni. Az ünnepek örömére lefordítottam egy külföldi oldalról származó kérdéssort, amit persze nyugodtan vigyetek és töltsétek csak ki kedvetekre! Nem minden szó szerinti fordítás, sőt, van amit megváltoztattam mert annyira nem tetszett a kérdés, de remélem nektek is elnyeri a tetszéseteket. ♡

2020. december 21., hétfő

Shooting Stars

Nincsenek megjegyzések

Egy kisebb szünet után újra itt vagyok; 2020 egy kalap szar, és igazából csak az menti meg, hogy egész jó társaságban találtam magam. Mondjuk Discord-os bandázásként indult (köhömm, Among Us), szóval bennem van egy bizonyos félelem, hogy ha elmúlik ez a szaros helyzet, akkor majd feloszlunk mint a Szovjetunió. No, de nem ezzel akartam kezdeni.

Mit keresek már megint itt? Akármennyire is húzott vissza a szívem a G-Portálra, elhagyatottabb mint egy bomlásnak induló kísértetház Csernobilban. Ami azért elég durva. Próbáltam amúgy kivárni, mert jó múltkor úgy festett, mint ha lenne valami  fellendülés, azonban talán hála a teketóriázásnak, ez csírájában el lett fojtva. Például az is kiidegel, hogy könyörögni kell azért, hogy tartsák karban az egészet; már vagy egy hónapja állandóan, minden betöltésnél sütikkel zaklat a rendszer, édes mindegy hányszor nyomok rá arra, hogy oké, elfogadom.

Más hírek: Apa pozitívat tesztelt néhány hete. Pompás időszak volt, gyomor- és sírógörcs jött rám, főleg amikor kiderült, hogy kétoldali tüdőgyulladása van. Úgy, hogy 55 éves és asztmás. Hála Istennek gyorsan kilábalt belőle, mert amúgy (az asztmán kívül) jó egészségnek örvend, de ettől függetlenül roppant szar volt az egész. Most viszont úgy tűnik, hogy Anya kezd lebetegedni, de nagyon remélem, hogy nem a korona miatt. (I mean, ha Apától nem kapta el, azért szép lenne ha random benyeli mástól.)

Mondanom sem kell, a költözés téma így jól elhúzódik, bár már egész szépen áll az egész; lassan már csak festeni kell, apróbb simítások, és kész. Ha nem lenne gond az EON-nal és azzal, hogy bekössék a H-órát. Yay